Abstract
Az életkorral összefüggő izomveszteség (sarcopenia) a globálisan öregedő népesség
egyik legjelentősebb egészségügyi terhe. A bélmikrobiom és a vázizomzat közötti
összefüggésrendszert, az úgynevezett bél–izom tengelyt (gut–muscle axis) egyre
kiterjedtebb kutatás vizsgálja, azonban a konkrét mechanizmusok és a felelős
mikrobiális fajok azonosítása eddig korlátozott volt. A jelen összefoglaló
közlemény célja a bél–izom tengely jelenlegi bizonyítékainak áttekintése,
különös tekintettel a
Roseburia inulinivorans
bélbaktériumfaj
és az izomteljesítmény közötti, 2026-ban a
Gut
folyóiratban
közölt összefüggésre, valamint e kapcsolat klinikai és terápiás relevanciájának
értékelésére. Narratív irodalmi összefoglaló, amelynek alapját a
Martinez-Tellez és mtsai
által 2026-ban publikált vizsgálat
képezi, kiegészítve a bél–izom tengely, a sarcopenia és az öregedő mikrobiom
témakörében megjelent releváns közleményekkel. A szakirodalmi beszámolók szerint
az
R. inulinivorans
relatív abundanciája pozitívan korrelált a
kézszorító erővel, a lábpréssel és a mellpréssel. A baktériumot hordozó idős
felnőttekben 29%-kal nagyobb volt a kézszorító erő, a cardiorespiratoricus
kapacitás változása nélkül. Egérmodellben az orális szupplementáció körülbelül
30%-os izomerő-növekedést eredményezett. A hatás mechanizmusa nem butiráton,
hanem az izom purin- és pentóz-foszfát-anyagcseréjének aktiválásán keresztül
valósulhat meg. Az eddigi szakirodalmi adatok szerint a
R.
inulinivorans
fajspecifikus összefüggést mutat az izomerővel, és
ígéretes mikrobiális jelölt a sarcopenia, valamint a cachexia kezelésére
irányuló nutraceutikai fejlesztések számára. Az eredmények megerősítéséhez humán
randomizált klinikai vizsgálatok, valamint a nemi különbségeket figyelembe vevő
longitudinális elemzések szükségesek. Orv Hetil. 2026; 167(41): 1646–1654.