Az emlőimplantátum-betegségek Janus-arca I.

A plasztikai sebészet modern kori fejlődése új műtéttechnikai lehetőségeket adott a testkép és az önértékelés pozitív megváltoztatásához, javításához. A plasztikai sebészeti implantátumok alkalmazása évtizedek óta a rekonstrukciós és esztétikai sebészet alapvető eszköze. Ezzel párhuzamosan az utóbbi két évtizedben a tudományos orvosi szakirodalom mellett a közbeszédben, a sajtóban és a bulvármédiában is egyre nagyobb teret nyert az implantátummal összefüggésbe hozott kórképek közül az emlőimplantátum-betegség (breast implant illness – BII), az emlőimplantátummal összefüggő anaplasticus nagysejtes lymphoma (breast implant-associated anaplastic large cell lymphoma – BIA-ALCL) és az emlőimplantátummal összefüggő laphámrák (breast implant-associated squamous cell carcinoma – BIA-SCC) problémaköre. Emiatt ezek a klinikai kórképek nem csupán orvosi, hanem pszichológiai, etikai és társadalmi dilemmákat is felvethetnek. A jelen közleményben bemutatásra kerülő emlőimplantátum-betegség nem egységesen definiált, vitatott, de klinikailag releváns szindróma. A heterogén tünetegyüttesben a betegek különböző szisztémás panaszokat (például krónikus fáradtság, ízületi- és izomfájdalmak, hangulatzavarok, hajhullás stb.) társítanak mellimplantátumaikhoz anélkül, hogy egyértelmű összefüggés kimutatható lenne, vagy objektíven detektálható klinikai paraméterrel rendelkeznének. Emlőimplantátum-betegség tünetei esetén megfelelő diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai eredmények és indikációs tényezők birtokában jelenleg az egyik első és legfontosabb kezelési stratégia a teljes implantátumnak és a körülötte képződött kötőszövetes toknak az eltávolítása (explantáció + teljes capsulectomia). A páciensek mintegy 60–80%-a számol be a tünetek részleges vagy teljes megszűnéséről a műtét után. Az emlőimplantátum-betegséghez köthető immunológiai és patológiai folyamatokat, epidemiológiai és klinikai aspektusait bemutató jelen összefoglaló közlemény – a nemzetközi szakirodalom és ajánlások tükrében – javaslatokat tesz a sebészeti gyakorlat és a kommunikációs stratégia korszerűsítésére. Orv Hetil. 2026; 167(40): 1593–1604.