Abstract
Bár az élőbeszédszerűség terminus a Mikszáth-szakirodalomban A tót atyafiak és A jó palócok sikere óta folyamatosan jelen van, sőt az életmű egészének fő jellegzetességévé emelkedett, a fogalmat használók nem próbálták meg részletesebben kifejteni, mit értenek rajta. A tanulmány kiindulópontja az, hogy az élőbeszédszerűségnek vannak számszerűsíthető nyelvi jellemzői, hiszen a szakirodalom elég egyértelmű és mérhető különbséget tételez a lejegyzett „irodalmi” és „beszélt” nyelv között. A dolgozat Mikszáth Kálmán és Jókai Mór egyes szövegein végzett morfológiai vizsgálatok eredményeit mutatja be.