Abstract
A tanulmány a magyar időmértékes és ütemhangsúlyos versmetrum gépi felismertetésének egy-egy eljárását mutatja be. A magyar időmértékes metrum elemzését végző algoritmus a verset besorolja a daktilikus, anapesztikus, jambikus vagy trochaikus kategóriák valamelyikébe, és megadja a megvalósult versritmus szabályosságának mértékét. A magyar ütemhangsúlyos metrum elemzését végző algoritmus pedig megadja az ütemek szótagszámát. A tanulmány a két algoritmus alkalmazási lehetőségeit egy tesztkorpusz segítségével mutatja be, amely tizenegy, a 19. század közepén és második felében, valamint a 20. század első felében alkotó szerző verseit tartalmazza.