Abstract
A dolgozat egy már meglévő, „a versmérték jelentésmezőjeként” ismert költészetelmélet formalizálását kísérli meg, amely elmélet azt állítja, hogy a modern líra különböző metrikai formái bizonyos jelentésbeli asszociációkat halmoznak fel és őriznek meg. Az LDA témamodellező (topic modelling) algoritmussal vizsgáltuk az orosz költészet tág korpuszát (1750–1950), hogy ezáltal minden egyes verset egy tématérben, a versmértékeket pedig a témák valószínűségének eloszlása szerint reprezentáljunk. Nem felügyelt osztályozást és kiterjedt mintavételt alkalmazva megmutatjuk, hogy a verselési formákon belül és között erős a forma és a jelentés kapcsolata: ugyanahhoz a versmértékhez tartozó két minta sokszor nagyon is hasonlóként tűnik fel, és ugyanannak a családnak két verselési formája legtöbbször szintén egy klaszterbe kerül. Ez a kapcsolat akkor is kimutatható, ha a korpusz kronológiai szempontból ellenőrzött, és nem következménye a populáció méretének. Amellett érvelünk, hogy hasonló megközelítést nyelvek és költészetihagyományok szemantikai mezőinek összehasonlításakor is alkalmazni lehet, amelynek révén az irodalomtörténet legalapvetőbb kérdéseire adhatók releváns válaszok.