Abstract
Cél: A kriminalisztikai kutatás és oktatás fejlesztése és integrálása.Módszertan: Részletes összehasonlító vizsgálata a kriminalisztikának mint tudományágnak, és a kriminalisztika többirányú kétarcúsága.Megállapítások: 1) A kriminalisztika felfogható a közvetett bizonyítékok térhódításának és gazdagodásának folyamataként. 2) A kriminalisztika túl fiatal tudományág. 3) A krimináltechnika nem kodifikálható, de mégis komoly garanciákat és kereteket biztosít a büntetőeljárás-jog kodifikálása a krimináltechnika számára. 4) A krimináltechnika sokkal gyorsabban fejlődik, mint a krimináltaktika. 5) Hiányzik egy önálló tudományos kriminalisztikai intézet. Az NSZKK ezzel kapcsolatos lehetséges szerepe további tisztázást igényel. 6) A krimináltaktikai szakértői azonosítás az egész bűnügyre vonatkozó makrobizonyítással szemben felfogható mikrobizonyításként.Érték: Hozzájárul a kutatások elmélyítéséhez. Emeli a kriminalisztika-oktatás színvonalát. Megkísérli a rendészeti és a jogászképzésbeli kriminalisztika oktatás integrálását. Felhívja a figyelmet a bűnügy egészében (makrobizonyítás), illetve a szakértői vizsgálatban (mikrobizonyítás) párhuzamba állítására, a nagy és a kicsi indiciumok soros és párhuzamos kapcsolatára, és arra, hogy a valószínűségi mozzanatok fontosak, mert a bűnügyekben főszabályként az okozatokból következtetnek az okra, és ez szükségszerűen alternatív jellegű, plurale tantum.