Abstract
Cél: A tanulmány célja a gyanúsított kihallgatása büntetőeljárás-jogi kereteinek bemutatása és elemzése, avégből, hogy támpontokat adjon a kihallgatási taktika törvényes határainak, valamint az egyes kihallgatástaktikai műfogások és az azok következtében létrejövő, vagy azok nyomán beszerezett bizonyítási eszközök jogszerűségének megítéléshez.Módszertan: A hatályos jogszabályok értelmezése, a tárgyban született bírósági döntések bemutatása, valamint kritikája, a kriminalisztikai szakirodalom vonatkozó részének adaptálása a vizsgált témakörre.Megállapítások: A kihallgatási taktika jelenlegi büntetőeljárás-jogi keretei nem teszik lehetővé a terhelti figyelmeztetés megtételét az alakszerű kihallgatáson kívüli más nyomozási cselekmények keretében, ezáltal szűkre szabva a nyomozók krimináltaktikai mozgásterét. Az úgynevezett informális beszélgetés formájában tett besimerő tartalmú nyilatkozatokkal és az azokról készült jelentés bizonyítékként való felhasználásával kapcsolatban fontos támpontokat és megszorításokat vázol fel a tanulmány, ahogy a kihallgatástaktikai okokból a gyanúsítottal közölt valótlan tényállításokra vonatkozóan is.Érték: A tanulmány hasznos útmutatóként szolgálhat a büntető igazságszolgáltatásban különböző pozícióban dolgozó személyek (nyomozók, ügyészek, bírók) számára a gyanúsítotti kihallgatások végrehajtása, a kihallgatási taktika törvényes alkalmazása, valamint e nyomozási cselekmény jogszerűségének megítélésével kapcsolatban.