Abstract
Cél: A tanulmány célja, hogy bemutassa, a mesterséges intelligencia (AI) kriminalisztikai alkalmazása miként alakítja át a hibázás természetét. A szerző az AI‑támogatott döntésekhez kapcsolódó automatizmus‑torzítás, algoritmikus tekintélytorzítás, megerősítési torzítás, precizitási illúzió és felelősség‑diffúzió kriminalisztikai jelentőségét vizsgálja.Módszertan: A tanulmány a hazai és nemzetközi szakirodalomra, valamint a kriminalisztikai tendenciákra támaszkodva a bizonyíték teljes életciklusát holisztikus keretben elemzi és azonosítja a kognitív torzítások belépési pontjait.Megállapítások: Az elemzés rámutat, hogy az AI‑támogatott kriminalisztikában a kognitív torzítások nem kiküszöbölődnek, hanem új formában, láncolatszerűen jelennek meg, és átalakítják a jogbiztonság érvényesülését, ha az algoritmikus eredmények technikai tekintélyként, magyarázat nélkül, intézményi elvárásként épülnek be a döntéshozatalba.Érték: A tanulmány újdonsága, hogy az AI‑támogatott kriminalisztikát a kognitív torzítások és a jogállami garanciák összefüggő, holisztikus kockázati ökoszisztémájaként értelmezi, és ehhez egy integrált mitigációs keretrendszert rendel. A gyakorlati ellenőrzőlistával kiegészített javaslat közvetlenül hasznosítható a nyomozati gyakorlatban, a szakértői munkában és a kriminalisztikai képzésben.