Abstract
Cél: A tanulmány célja a klasszikus kriminalisztikai nyomtan és a modern digitális technológiák – különösen a háromdimenziós (3D) rekonstrukció – találkozási pontjainak, valamint a bűnügyi múltkutatásban betöltött szerepének bemutatása Fenyvesi Csaba professzor elméleti modelljeinek és a releváns nemzetközi szakirodalomnak a tükrében.Módszertan: A tanulmány a kriminalisztikai tradíció és innováció kapcsolatát elemzi a legfrissebb hazai és nemzetközi szakirodalmi források segítségével, valamint konkrét esettanulmányok (például a brit mock juror vizsgálat, hazai „leeséses” emberölési ügy) feldolgozásával. A kutatás elméleti keretét a Fenyvesi-féle 751-es piramismodell és az „első csapás” (First Strike) elve adja.Megállapítások: A digitális innovációk nem a kriminalisztikai tradíciók megtörését, hanem azok magasabb szintű, tudományosan validált kiteljesítését jelentik. A 3D rekonstrukció a piramismodell rendszerében „szuper mediátorként” funkcionál, amely képes egyetlen térbeli és logikai vázba integrálni a nyomokat, az anyagmaradványokat és a vallomásokat. A technológia lehetővé teszi az „első csapás” digitális konzerválását, biztosítva a bűnügyi helyszín milliméteres pontosságú virtuális bejárhatóságát és az adatok kihűlésmentes újraelemzését a bírósági szakaszban.Érték: A tanulmány szintetizáló narratívát kínál a szakmai közönség számára, amelyben a 3D technológiák nem csupán illusztrációs eszközként, hanem tudományos metrológiai műszerként jelennek meg. Az írás transzparens módon ismerteti a digitális bizonyítás elméleti kockázatait, miközben olyan módszertani válaszokat ad, amelyek garantálják az innovatív bizonyítékok bírósági befogadhatóságát és a történeti igazság megállapítását.