Abstract
A tanulmány egy 17. századi erdélyi református nemesasszony pályáját mutatja be. Vitéz Zsuzsanna Apafi Mihály erdélyi fejedelemsége alatt élte felnőtt életét, és a korszak egyik legnagyobb birtokosának, az ország generálisának, uzoni Béldi Pálnak a felesége volt. A dolgozat azt mutatja be, hogy a források szerint okos és kreatív asszony hogyan próbált megfelelni a kor által megszabott női szerepeknek és a sajátos élethelyzete miatt hogyan tágította ki azok kereteit. A kora újkor magyarországi és erdélyi nemesasszonyai a gyakori háborúk miatt gyakran kényszerültek normaszegésekre, gyakran volt szükség arra, hogy a klasszikus férfi feladatokat átvegyék. Zsuzsanna is férje gyakori távollétei miatt kényszerült arra, hogy a birtok igazgatása mellett férfiakkal tárgyaljon, levelezzen, a hatalmas méretű birtokok megtartása érdekében cselekedjen, akár pereskedjen is. A tanulmány elsősorban a nemesasszony levelezésének az elemzésével, a korra vonatkozó emlékiratok, levelezések vizsgálata révén mutatja be, hogy a normasértőként megjelenő asszony valójában nem tekinthető önállóságra törekvő nőnek. A férj sorsában való osztozás, a férj kívánságainak maradéktalan követése vezetett oda, hogy a feleségként jól teljesítő Zsuzsanna anyaként nem tudta betölteni a számára megszabott szerepet. A mindennapjaiban annyira magáévá tette a sokszor távol lévő férj céljait, hogy a hatalmas birtok megtartásának küzdelmei és a férjével való szolidaritás vállalása tette őt a kortársak szemében szokatlanul erős, kreatív és önálló nővé.