Abstract
Szegedi Kis István a helvét irányú teológia tanainak első magyarországi rendszerezője. A wittenbergi egyetemen folytatott tanulmányai után hazatért Magyarországra, ahol előbb oktatott és iskolát vezetett, majd 1554-től Laskón, 1558-tól pedig Kálmáncsán vállalt lelkészi állást. 1561 és 1563 között török fogságot szenvedett. Élete utolsó évtizedét – az oszmánok akaratának megfelelően – Ráckevén töltötte, ahol prédikátorként és az alsó-dunamelléki egyházkerület szuperintendenseként tevékenykedett. Kezdetben a wittenbergi irányzat híve volt, de az 1550-es évek második felében már szinte bizonyosan a helvét hitvallást követte. Latin nyelvű teológiai munkái halála után külföldön jelentek meg, így Európa-szerte ismert személlyé vált. Zsoltárfordításainak és magyar nyelvű verseinek egy része szintén fennmaradt. Életrajzát tanítványa, Skarica Máté írta meg latin nyelven, aki egyben megrajzolta mestere arcképét is.