Abstract
Szabó Imre (1891–1955) a Budapesti Református Egyházmegye első esperese és több mint huszonnyolc évig a Budapest-fasori Református Egyházközség lelkipásztora volt, aki a huszadik század első felének megrázkódtatásai, és saját életének tragikus fordulatai ellenére is végig az evangélium hűséges szolgája maradt. Életműve maradandó nyomot hagyott a magyar reformátusság 20. századi történetében, de az egyháztörténet-írás a mai napig adós maradt lelkipásztori és egyházszervezői szolgálatának alapos feltárásával és értékelésével.