Abstract
A tanulmány középpontjában a két gyerekkori barátot, az id. Köleséri Sámuelt és a Martonfalvi Tóth Györgyöt sirató gyászversgyűjtemények állnak. A halotti versekből kinyert információk mentén igyekszem megrajzolni azt a mikrotársadalmi kontextust, amely a 17. századi debreceni értelmiség két kiemelkedő alakját (id. Köleséri Sámuelt és Martonfalvi Tóth Györgyöt) körülvette. A halotti versgyűjtemények elemzésekor egyszerre több szövegcsoport áll rendelkezésre az elhunyt magánjellegű kapcsolatainak felderítésére. A nyomtatványokban szereplő latin nyelvű halotti költemények és az azokhoz kapcsolódó versaláírások mellett a kiadványokat kísérő latin nyelvű előszók és magyar nyelvű verses siratók is rendkívül informatívak ebből a szempontból. A búcsúztatott személyek családtagjai, gyerekkori barátai, tanulótársai, továbbá közeli ismerősei, kollégái, diákjai és patronáltjai szólnak ki a költeményekből, helyenként novumnak számító információkat, adatokat közölve az elhunyt családi viszonyaira, külső és belső tulajdonságaira, életrajzi adataira, halálának körülményeire és okára nézve. Mindezek mellett utalásszerűen a versek poétikai-retorikai megformáltságával, sajátosságaival vagy éppen az elhunyt jellemzésének topikus fordulataival is foglalkozok a tanulmányban, így mutatva rá a korábbi irodalomtudományi szempontú elemzések során regisztrált sajátosságokhoz való igazodásra vagy éppen az azoktól való eltérésekre.