Abstract
Pap Béla a kalotaszegi Gyalun született. Trianon következtében menekült a család Budapestre, ahol nagy szegénységben éltek. Teológus évei után bekapcsolódott az SDG ifjúsági missziójába, később a Református Szeretetszövetségben szolgált. 1937-ben került Vácra, onnan 1942-ben Karcagra. A háborút követően markáns kiállása egyre magasabbra emelte, miközben a hatalommal egyre jobban szembetalálta magát. A nagy fordulat az 1951. október 24-i, vízválasztó zsinati ülés volt, ahol ügyes taktikázás és szervezkedés után egy „zsinati kisforradalmat” vitt végbe. Ennek következményeként lecsapott rá az államvédelmi hatóság. Négy és fél év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1956-ban szabadult. A koncepciós eljárás és büntetés után következett az adminisztratív ellehetetlenítés. Életének következő szakasza a bizonytalanságból az eltűnésbe vezet. Pap Béla 1956. augusztus 10-én tűnt el. Az eltűnés nyomozati anyagain, jelentéseken, személyes visszaemlékezéseken keresztül próbáljuk rekonstruálni az eltűnés körülményeit. Az eltűnést követte a szellemi eltüntetés. Ahogy Bartha Tibor fogalmazott Németh Erzsébetnek 1984-ben: „Volt férje ennek a rendszernek ellensége volt, nem engedhetjük meg újra, hogy elővegyék az ügyét.” Pap Béla életét megismerve egy kalandos, igazi XX. századi lelkipásztori életúttal találkozhatunk, mely nem tűnt el nyomtalanul a Református Egyházban.