Abstract
A 19. század második felében Európa jelentős részén változás állt be egyfelől az egyházak és az állam, másfelől az egyházak és a társadalom viszonyában. Magyarországon az 1894-1895-ös egyházpolitikai törvények nyomán a római katolikus egyház részben a hagyományait, történelmi jelentőségét kiemelve, részben megújulást hirdetve igyekezett védeni, erősíteni pozícióit. Fontos jelenség volt a klérus és a hívek közötti kapcsolatok erősítése vallásos társadalmi szervezetek sokaságának alapításával. E társulások idővel az egyház politikai, közéleti céljainak megvalósítását is szolgálták. Az 1908-ban alapított Szegedi Katolikus Kör 1911-ben és 1914-ben is erőteljes politikai küzdelmet folytatott a katolikus érdekek védelme, erősítése érdekében. E két évben Szeged I. számú országgyűlési választókerületében időközi választás zajlott. Mindkét voksolás országos jelentőségűvé vált. A közérdeklődés oka főként az volt, hogy a választási harc során felekezeti törésvonal mentén kettészakadt a Nemzeti Munkapárt szegedi csoportja, 1914-ben pedig nem sok híján ugyancsak. Az országos politikából Tisza István, Khuen-Héderváry Károly, Vázsonyi Vilmos, Eötvös Károly jelentős figurái az eseményeknek, de a főszerepet azon helyi férfiak játszották, akik a Szegedi Katolikus Kör hangadói voltak. Akik a nyilvánosság előtt a kör apolitikus jellegét hangsúlyozták a felebaráti szeretet és a felekezeti béke fontosságával együtt, miközben a kereszténység – értsd katolicizmus – védelmének eszméje mögé bújva folytattak harcot nem csak a kerület kormánypárti, zsidó jelöltjével, hanem az őt támogatókkal szemben is. 1911-ben sikerült győzelemre vinni ügyüket, 1914-ben azonban már falakba ütköztek és végső soron kudarcot vallottak.