Abstract
A tanulmány a kora újkori Erdélyi Fejedelemségen belül a székely társadalom elitjének a felekezeti csoportjait vizsgálja. A konfesszionalizáció korában a Székelyföld kivételesen multikonfesszionális terület volt, itt maradt meg a legnagyobb számban a katolikusság is. A 16. században és a 17. század elején azonban inkább a protestáns székelyföldi nemesek tudtak jelentős hatalmat kiépíteni. A 17. század húszas, harmincas éveitől a háromszéki és csíki katolikus családok is elkezdtek kiemelkedni és a református fejedelmek korában is igyekeztek létrehozni egy szorosan együttműködő katolikus elitcsoportot. Velük szemben megjelentek befolyásos református nemesek, ám ők éppen a református felekezet állami támogatása miatt nem kényszerültek egy elitcsoport létrehozására. A tanulmány ennek a két felekezetnek a küzdelmét mutatja be a 17. század második felére koncentrálva.