Abstract
A fertőző betegségek az emberi társadalmat a legkorábbi időktől kezdve egészen napjainkig kísérik. Ha túllépték a normális előfordulási gyakoriságot és járványokká váltak, akkor nem csupán orvosi problémát jelentettek. Befolyásolták a demográfiai és gazdasági fejlődést, de jelentősen alakították a társadalmi viszonyok alakulását is. Nem egy esetben a történelemben közvetlen kihatással voltak egy-egy történelmi esemény kimenetelénél. Mivel a múltban az emberek nem ismerték a fertőző betegségek közvetlen okait, a járványok előfordulását leggyakrabban az emberek bűneiért járó isteni büntetéssel magyarázták. A járványok és a hívő közösségekre gyakorolt következményeik az egyházban is tükröződtek. A járványok témája teológiai írásban, vallási traktátusokban vagy más típusú egyházi dokumentumokban, valamint magában a Bibliában is megjelenik. A tanulmány célja, hogy röviden bemutassa a járványok leírását és felfogását a református teológia irodalmában. A dolgozat két teológiai művet mutat be a pestisről a magyar királyságban a 17. században. A prédikációk és a teológiai művek célja az volt, hogy magyarázatot, megnyugtatást és biztonságot adjanak a híveknek. Mindkét értekezés szerzője a pestisjárványt az emberi bűnök isteni büntetésének tekintette. Egyben választ szeretnének adni a híveknek egy alapvető kérdésre, hogy érdemes-e és egyáltalán lehet-e elfutni a járványok elől. A prédikátorok a predestináció tanának szellemében arra buzdították a híveket, hogy legyenek bátrak, és higgyenek az isteni kegyelemben és üdvösségben. Ez az Istenbe vetett rendíthetetlen hit adhatott erőt és reményt a hívő keresztényeknek a legpusztítóbb járványok idején is.