Abstract
A recenzió Sík Sándor Összegyűjtött színművek I–III. (Kairosz Kiadó, 2025) című, Koltai András és Bozók Ferenc által sajtó alá rendezett kritikai kiadását vizsgálja. A három kötet Sík drámaírói munkásságát nemcsak filológiai pontossággal mutatja be, hanem a piarista iskolai színjátszás több évszázados hagyományába is visszahelyezi. A tanulmány külön figyelmet szentel a Testvérek és a Podolini diákok című drámáknak, amelyek a vallás, erkölcs és közösség kérdéseit egyaránt színpadra viszik. A recenzió kiemeli a kiadás tudományos apparátusának példaszerűségét, ugyanakkor rámutat az illusztrációk hiányára, amely a rendi színház vizuális dimenzióját árnyalhatta volna. Összességében a kiadványt a levéltár és a színpad termékeny találkozásaként értelmezi, amely nemcsak a múltat dokumentálja, hanem új színházi lehetőségeket is megnyit: Sík drámái e kiadás révén nem csupán olvashatók, hanem újra játszhatók is.