Abstract
Ez a tanulmány Forgách Ferenc I. Ferdinánd királyról mondott halotti beszédének magyar fordítását kíséri. A beszéd nem hagyományos udvari dicsőítésként, hanem tudatosan megalkotott humanista oratio funebrisként jellemezhető. Az elemzés a szöveget történeti kontextusába helyezi, miközben retorikai felépítésére, eszmei céljaira és intertextuális alapjaira egyaránt összpontosít. Külön figyelmet kapnak a klasszikus toposzok és az ókori szerzőkre (Cicero, ifjabb Plinius) tett burkolt utalások, amelyeket a kor művelt közönsége könnyedén értelmezhetett, a mai olvasók számára azonban többnyire rejtve maradnak. E rétegek feltárásával a tanulmány rávilágít a beszéd szerepére a dinasztikus folytonosság legitimálásában és egy keresztény-humanista politikai vízió megfogalmazásában.