Abstract
A tanulmány a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványi fenntartású vidéki tudományegyetemek – különösen a klinikai központtal rendelkező Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem és Szegedi Tudományegyetem – nonprofit egészségügyi szerepvállalását vizsgálja. E felsőoktatási intézmények egészségügyi közfeladat-el látása egyre szorosabban kapcsolódik a térségi szükségletekhez és a társadalmi igényekhez, miközben egyre hangsúlyosabbá válik harmadik missziós tevékenységük részeként is. A kutatás központi kérdése, hogy az egyetemek egészségügyi tevékenysége miként kapcsolódik a civil társadalomhoz, és hogyan jelennek meg a civil szervezetek a betegellátás társadalmasításában. A vizsgálat vegyes módszertanon alapul: jogszabályi és intézményi dokumentumelemzésen, valamint strukturált interjúkra épülő esettanulmányon; az interjúk a Pécsi Tudományegyetem vezetőivel készültek. Az eredmények szerint a civil szervezetekkel való együttműködések jelenleg inkább eseti és projektalapú jellegűek, így nem képeznek széles körben alkalmazott modellt. A tartós partnerségek kialakítását akadályozza a civil szervezetek működésével kapcsolatos aktuálpolitikai környezet, a felsőoktatási rendszerben a civil kapcsolódások célrendszerének kiforratlansága, valamint a bizalom és felelősség formalizálásának hiánya. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a fenntartható civil–egyetemi együtt működésekhez szükséges az intézményesült, hosszú távú stratégiai partnerségek kialakítása. A jelenlegi gyakorlat korlátait részben az alulról jövő kezdeményezésekre építő, közösségi erőforrásokat mozgósító együttműködések oldhatják, amelyek hozzájárulhatnak az egyetemek regionális egészségügyi és társadalmi beágyazottságának erősítéséhez.