Abstract
A tanulmány azt vizsgálja, hogy a magyarországi civil szervezetek milyen közvetítő mechanizmusokon keresztül kapcsolják össze az energiahatékonyság és az energiaszegénység országos szakpolitikai kereteit a háztartások mindennapi döntéseivel. A kutatás elméletvezérelt, beágyazott összehasonlító esettanulmány. A hazai energiastatisztikai és európai energiaszegénységi adatokkal leírt társadalmi környezetbe két dokumentált civil program illeszkedik: az Energiaklub hatvani szemléletformáló kezdeményezése és a Habitat for Humanity Magyarország Falusi LakHatás modellje. A programdokumentumok feldolgozása irányított kvalitatív tartalomelemzéssel történt. Az eredmények szerint a háztartások végső energiafelhasználásának 69,6 és 73,3% közötti része fűtéshez kapcsolódott a vizsgált években. Az Energiaklub elsősorban tudást, szemléletet és helyi elismerést közvetít, míg a Habitat a támogatási hozzáférés pénzügyi, adminisztratív és szervezési akadályait csökkenti. A tanulmány önálló hozzájárulása a civil közvetítés háromfunkciós elemzési kerete, amely a tudás és szemlélet, a hozzáférés és eljárás, valamint a bizalom és elismerés közvetítését különíti el. A keret megmutatja, hogy a civil szervezetek az energiaátmenetben nem kiegészítő szereplők, hanem a szakpolitika és a sérülékeny háztartások közötti társadalmi infrastruktúra részei.